Libertango. Ősz. Budapest fényei.

Talpam alatt fáról letaszitott falevelek. Barna, aranyló sárga és bronzvörös. Cseng a fülem. Nem látok semmit. Megszólalni vélem az isteni muzsikát. Lelkemen táncolnak a hangjegyek, miként a Hold fényének bágyadt sugarai táncolnak a tó tükrén. Ritmusa végigjárja elfáradt testem. Vakságom nem érdekel. Egyszeriben táncolni kezdek. Lassú, majd pörgős latin ritmusok visszhangoznak a fejemben. Testem lágyan hullámzik az ütemekre, aztán egyre vadabbul. Szeretettel adom át magam a sebesen tovafutó dallamoknak. A legapróbb porcikám is átitatódik a szabadság tangójával. Gitárszóló. Soha ne legyen vége.

Kemény a talaj. Zsibbad a lábam. Forró a benne áramló dús vértömegtől. Jéghideg ujjaim egyetlen érintése is égető sebeket ejt rajta. Örökre kinozni fognak? Hátrahajtom fejem. Fájdalmamban kapargatom a földet. Eltörtek a falevelek a kezemben.

color me autumn

Reklámok

Ébredés és álomba meredés.

Nem jött össze a még vasárnapi jelentkezés..a helyzet az, hogy délután fél 3kor keltem..és tanulni is kellett. Szóval a szombatom fenomenális volt 🙂 A táncokat az előadáson csupán 2x rontottam el :D:D de a buláj az megvolt utána.. hajnali 4ig el se fáradtam, Dani pedig gondoskodott a jókedvről 🙂  Aztán fél5kor mennem kellett a vonathoz, hogy időben hazaérjek. Majd átszálltam buszra..a sofőrnek elmeséltem a fél életemet, annyit kérdezősködött 😀 Olyan volt, mint a filmekben az őrangyalok. Amikorra hazaértem (reggel fél7), megéheztem kicsit, úgyhogy bekajáltam és mentem aludni. Na ez tartott fél 3ig.

-ébredés-sürgés-forgás-déli reggeli-műtét-üresség-belső és külső váz-tóth flóra-vonat-koli-rothadás-alvás-kelés-

satöbbi, satöbbi..

Beleolvadok a világba. Ahogy az eső minden egyes cseppje találja meg a maga elveszett helyét a sárral összeolvadt pocsolyákban. Mégis…élek. És látom a csodákat. Az olyan ritka adományokat, mint a szivárvány a hajnali égbolton-fény gyönyörű törése. Szinesebbé tesz Téged. És sosem érheted el. Mert nem is létezik.

Egy álomba csöppensz. Nem tudod hol vagy. Azt hiszed, valóság. Átéled lelkeddel minden egyes mozzanatát a cselekvésnek. Valaki megfogja a kezed – valójában csak a takaród fonta körül. Belerúgsz egy kavicsba, amit egyébként észre sem vennnél – csak a fal érintette lágyan lábujjaidat. Sért az álom, és sirsz – könnyeid fizikai valódban is megnyilvánulnak. Felébredsz. A szemeid meleggel átitatott könnyeket csorgatnak végig arcodon. Én letörölném a kis szökevényeket puha kézfejemmel. Odasétálsz az ablakhoz.  Ahogy egyre távolodnak lépteid, úgy egyre kevésbé kivánom, hogy visszajöjj mellém. Elhúzod a sötét függönyt, halványan aranyló holdfény világitja meg az arcod. Csak messziről szemlélhetem. Egészen megfelelő. Nyisd, nyisd meg az ablakot. De csak résnyire. Ezt kérném. De mire észbe kapok, már nyitva áll mindkét szárnya a karcos üvegű ablaknak. És Te a párkányon állsz. Ugrásra készen. Felém forditod az arcod, mintha utoljára tennéd. Mintha mondani akarnál valamit, én pedig tágra nyilt pupilláimmal követem végig, ahogy alakod súlyos lendülettel eltűnik szemem elől.

Behunyom sűrű pilláimat, és mielőtt még bármire gondolhatnék, újra álomba merülök. Azt álmodom, melegen szorit magához valaki – a takaró melege játszik tudatalattimmal. Mosoly ül ki az arcomra. Az ablak tárva-nyitva maradt a szobámban.

window2

Elfáradtam.

Hosszú volt ez a hét. És fura, de minél előbb vágytam haza. Olyanra fordult a helyzet, hogy a suliban sem vagyok vagy voltam szivesen.

Hétfőn olyan hirt kaptam, ami eléggé felzaklatott. Nem is inkább hir volt, akkor talán többen tudnának róla, inkább…nem is tudom. De hatalamas csalódás volt a számomra. És az mber, aki megbántott, szerintem még máig sem érti, hogy mivel. És hogy miért borultam ki. Szóval a hétfői napomat végig stagnáltam. Aztán kedden jobb lett..valamivel. Szerdán pedig szinházba mentünk – ez mindig javit a kedélyállapotomon. És előadás után el is hagytam Kassa városát. Hazautaztam Kaposra, időztem itt teljes 10 percet és mentem tovább Helmecre. Onnan pedig Újhelybe. Majd felgyalogoltam Sátoraljaújhelyre (megkülönböztetünk ugye magyar és szlovák Újhelyt). Ott töltöttem az éjszakát, másnap pedig mentünk próbára. A Dzsungel könyvével volt délután 2-től előadásunk. Mindent beleadtam, ezért ki is fáradtam alaposan. A 4es vonatot nem értem el, ezért Este fél 7-ig a Zója koliban időztem. Laci dobolt  nekem, Böbével pedig mindig jól érzem magam. Imádlak! Fél 9kor értem vissza Kassára. Másnap, vagyis ma suli.. nem volt vészes. Viszont izomláz gyötör 😀 úgy néz ki, ez az egy hónap kihagyás nem tett jót – semmilyen értelemben sem. És már csak egy utolsó holnapi előadás vár rám..még többet fogok beleadni, és egy hatalmasat bulizunk aztán a partival! Remélem 🙂

Vasárnap még igyekszem jelentkezni.

Elkapott az InFluAnnce

Kész, ennyi, elkaptak a bacik. Ismét eljött az influenza ideje és im, én is áldozat lettem. Elég kemény…utálok beteg enni. Olyankor mindig gyengébb vagyok, mint általában.  És ami a legrosszabb, másokat is könnyen megfertőzhetek, ha nem figyelek oda egy ártatlannak tűnő köhintésnél. Erre pedig mindig figyelek, nem úgy, mint EGYESEK!!!!! (akire gondolok, az biztos tudja, ugye, M…???? 😀 ) De jobb lenne, ha minél hamarabb túlesnék ezen. Holnap szinházi próbám van (VÉGRE, HALLELUJA!!!!!!!!!!!), október 8-án és 10-én pedig A dzsungel könyve ismét bemutatásra kerül. Először Sátoraljaújhelyen, majd..izéé..valahol máshol is 😀 Pontos időt és helyszint viszont nem tudok… ez van.  És mivel a csütörtöki előadás délután lesz, azt hiszem fél 2-től, szerintem csak első 2 órára megyek be a suliba..pont matek és kémia..fennséges, a kedvenc osztályfőnökömmel. Hmmmm… mindegy, ezt inkább hanyagoljuk. Nos, csak adtam egy kis életjelet magamról.

Ja, szerdán végre magyar buli is volt! Imádtaaaaaaaaaam!!! Bár Flórikám nélkül az sem az igazi, de attól még igencsak élvezetes volt. Aki nem tudná: havont egyszer a Kikelet nevű szervezet Magyar bulit szervez Kassán magyar diákoknak.  Ezt csak igy margóra. mMost tényleg megyek. Holnap reggel a szinház felé veszem az utamat, akár csak a régi szép nyári időkben, este pedig Kassa gyönyörű városa várja újra szerény személyemet. És egy újabb fura hét az iskolában – ki tudja ezúttal mit tartogat számomra.

Jóéjt, és aki beteg, az gyógyuljon meg mihamarabb – velem együtt.  Alvás!