Egy korszak vége (?)

Feltűnt, hogy egy ideje olyasmikről irok, amik talán senkit nem érdekelnek.  Ha meg érdekli is a jó népet, hogy mi kavarog bennem, nem tartozik rá. Nem tartozik rátok. Inkább megpróbálok valami értelmet kihozni az egészből. Majd meglátjuk, sikerül-e.

Eddig töretlenül hittem abban, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. De már ebben is kételkedem. Mert azért nézzünk már körül, az istenért! Éppenséggel egyetlen embert ismerek, aki méltó jutalomra lelt a közelmúltban. Na jó, talán kettőt. Miért is itélem ezt meg? Habár…lehet, hogy a töretlen hitem még most sem tört meg annyira… nem tudom, mit kell tennie az embernek, min kell keresztül mennie, hogy jót kapjon az életben. Elvégre abból van a kevesebb… Mondják: mindenkinek meg van a maga keresztje. De ki dönt ennek a súlyáról?

Flóra, hiányzol! És remélem gyorsabban elmegy a maradék hat hónap, mint az a majdnem négy, ami már letelt az önkéntes számüzetésedből.  Hiányzol nagyon és szeretlek, mazsomfejem!!

Egyébként felkeltette pár Monet-kép az érdeklődésemet. Biztos nektek is tetszene 🙂

Reklámok

Leirnám, hogy milyen jó estém volt!

Annyira jó estém volt és annyira jó éjszakám van!!! xDDD

Kösz nektek: E.-H. Tomi, Lidi, M.Tomi (várlak Kassára!!!), Barnas, Matyi, Erik, Geri-féle teszt meg minden amivel az éjjel folyamán találkoztam. :)))

Ébresztőőő!!!!

Lassan megadom magam. Megadom a bágyadt és korhadt világnak. Megadnám magam, hogy nyeljen el a semmittevés. De mintha egy fonál mégis visszatartana. Egy erős szálú, több rétegű fonál, ami mégis elszakadni látszik. Legszivesebben elengedném, mégis legnagyobb erőmmel kapaszkodok belé. Kiesnék az életből. Csak úgy, spontán.

Oldalba böktek mondván, hogy frissitsem a blogot. Hát..ennyi jött. Valaki biztos ebben is talál valami érdekeset. Az ujjaim is feladták. Holnap újra lepel alá rejtem őket, akkor talán majd ismét életre kelnek.