Valóság felett nyugvó rövid mese

Egyszer volt, hol nem volt, Felvidék legkeletibb csücskében, a legmagasabb domb tetején tornyosuló palotában élt egy királylány. A királylányt egyszer a tanitómestere elvitte Felvidék középső tartományába, hogy megmutathassa, mit is tanult tőle. Sok-sok fiatal királykisasszony és királyfi gyűlt itt össze, hogy megnézhessék, miben jeleskedik a többi királyi sarj. Bele is botlott a mi királylányunk egy meseszép daliás királyfiba. A haja sötét volt, a szeme nagy és mély, akár a méhecskéknek. A fiút szitnén elvarázsolták a királykisasszony hosszú göndör tincsei, ahogy a szél fellibbentette azokat és körülfonta őket a fiú nyakán. Innentől kezdve nem is tudtak egymástól szabadulni. Megfogták inkább egymás kezét és felrepültek egészen a felhők fölé. Ha elfáradtak, lepihentek az egyik óriási vattagombolyagra és figyelték a szivárványt, hogy csillognak szinei a felhők felett. Éjjel a csillagokat bámulták, aztán hogy kipihenjék a napi fáradlamakat, elaludtak egymás karjaiban és még ekkor is egymásról álmodtak.

Itt a vége, fuss el véle! 😀 😀 😀

Edith

Nem mennétek néha vissza az időben?  Most nem arra gondolok, amikor úgy gondoljátok, hibáztatok és azt a hibát helyre akarjátok hozni. Nem. Most arra gondolok, nem gondoljátok-e néha azt, hogy jobb lenne egy másik, egy régebbi korban élni? Biztosan számodra is van egy éra, helyszin, amihez jobban vonzódsz, mint a mai korhoz. Szeretnél inkább máshol, másképp élni, mint ahogyan és ahol most élsz.. Edith Piaf gyönyörű dalait hallgatva vágyakozok a 20. század eleji Párizsba. Azok a ruhák, a frizurák, az a zene, a szinház … az kor! Emlékezem, mintha akkor (is) éltem volna. De valaki azt mondta, ‘Ha azt kivánod, bárcsak visszamehetnél az időben, csak azt tudom mondani, úgysem teheted meg – de megelevenitheted a kor érzését a jelenben’. Okos gondolat! 🙂

Izelitőt viszont csak igy tudok nyújtani (bizonyos problémák állnak fenn): http://www.youtube.com/watch#!v=Q3Kvu6Kgp88&feature=related

Jóccakát mára!

Titok vagy nem titok?

Nos, minden ott kezdődött, hogy miután meglátogattam az orvosomat, kedd délután ismét Kassa becses városa felé vettem az irány. Mert ugye, ballagás. És ugye nem szeretünk kimaradni az ilyesféle akciókból? Megyek majd rehabra. ÉS ANITAAA *.*

Szerda: koli-reggeli-alvás-töri-pótol-denemtanul-Márai S.:Az igazi-ebéd-város-virágok-nincsenek virágok.

A csütörtöki nap, hát..na ilyen nem sok mindenkinek adatik meg. A reggeli esőzuhatag után, amiben bejártuk Adrival a fél várost, örülök, ha nem kapok tüdőGyuszit (legalább lett virág). Aztán a 4.-esek osztályát és a folyosót is nagyon faszán diszitettük ki. Igaz-e, fiatatlok? 😀

Amúg kövezettek meg, de már egy jó ideje gyakran eszembe jutott és el képzeltem azt a helyzetet, amikor valaki a közvetlen közelemben epilepsziás rohamot kap. Nincs ebben semmi vicc. És nem tudom, miért – az agyam maga teremti meg a furcsa képeket, amik aztán vagy előjönnek, vagy nem. És van az a Titok c. könyv…hát lehet, hogy van alapja annak, hogy bevonzod az életedbe bizonyos módon a jót vagy a rosszat. Hát nem tudom. Lehetett csak véletlen egybeesés, ezt már úgysem fogom megfejteni. De legalább kaptam egy jó méretű emlékeztetőt a bal combikámra, hogy a gondolataimat terelgessem a pozitiv irányba.. Éééééééééééééééééééééééééééééééééééééés a mai nap tanácsaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa: TEGYÉTEK EZT TI IS. És egyetek Kekszet 😀 páppáráááááááááámm!!

Ennyi volt mára: Sziasztok!

U.i.: Még egyszer Boldog szülinapot, Csocsókám! Nőjj nagyra! 🙂